Komfortzónának azt nevezem, melyben jól érezzük magunkat. Az amit megszoktunk, ahogyan már rég élünk...
Időnként a komfortzónát át kell lépni. Ha nem sikerül, vagy nem tartósan sikerül, akkor minden marad a régiben...
Egy ilyen hely pihenésre, kikapcsolódásra hív. Csend és nyugalom....
Én vasárnap első alkalommal futottam máshol, mint az otthonomhoz közeli erdő (Budapest XVIII. kerület Péterhalmi erdő). Győrben a József Attila városrész közepén van ez a kis tó, körülötte gumi-beton pálya.
Az elmúlt hetekben azt vettem észre magamon, hogy szépen beleszoktam az erdei futásba, megteszem szép komótosan a köreimet és ennyi...
Gondoltam, kilépek a komfortzónából!
A munkahelyen jött egy értesítés, hogy céges szinten lehetőség van indulni egy futórendezvényen. Jelentkeztem!
4 hét múlva, április 13.-án futok 7 km-t igazi futók között:
(ez a tavalyi futás reklámfilmje)
Ilyen eseményre azonban fel kell készülni!
Csütörtökön az erdőben 9 km-t tettem meg. Gondoltam Győrben is lefutok ennyit. Aztán mivel a gumi-beton nagyon kellemes volt, összesen 12 km-t futottam le. Kevesebb mint 1 óra 40 perc kellett hozzá.
Első alkalommal február végén futottam le 12 km-t, akkor 1 óra 50 perc kellett hozzá. Vagyis 10 percet fejlődtem.
A mostani, győri futásban az volt még a siker, hogy a 8 km-t 1 óra 3 perc alatt futottam le. Azt már tudtam, hogy ez a határ, mivel a 8 km/óra sebesség alatti mozgás kocogásnak számít. Már rég ösztönzöm magam arra, hogy elérjem a futó sebességet.
Szombaton a neten belebotlottam egy mókásabb kategória megosztásba:
https://www.mozgasvilag.hu/futas/hirek/utcai-futocipo-teszt-2017
Ez a táblázat nem a sebességet (km/h) tartalmazza, hanem azt, hogy 1 km lefutásához hány perc szükséges.
Nagyon örülök, hogy a "vánszorgó" kategóriából már átkerülök hosszabb távon is a "szigeti szédelgő" kategóriába. Szeretném, ha az áprilisi rendezvényen már "kocafutó" lennék.
Így néztem ki 12 km lefutása után:
Na persze, ahhoz hogy eljussak idáig, át-át kellett lépnem az elmúlt hónapokban a komfortzónámat.
Kezdődött azzal, hogy rávegyem magam heti szinten a mozgásra. Ez jóval a 130 kg felett csak laza séta volt. 110 kg környékén vettem arra a bátorságot, hogy nagyobb szakaszokon kocogjak. Ezt követte az, amikor fél távot kocogtam, a másik felét sétáltam (kb 800-800 m). Arra mindig törekedtem, hogy legalább 40 percet mozogjak.
Most igyekszem a napi egy óra mozgást beiktatni. Nem futok minden nap, mert azt találtam a neten, hogy kell pihenős nap is. Pl. ma sétáltam. Kissé szapora léptekkel 1 óra alatt megtettem pontosan 6 km-t. Utána levezetésként még egy km-t sétáltam. Így készülök a futórendezvényre...
Nekem a gumi-beton nagyon bejött. Nem kell figyelnem futás közben annyira mint az erdőben (faágak, gyökérbuckák, útvonal), a lábam is jobban érezte magát (6-8 km táján szokott jelezni a talppárnám).
Képzeljétek, volt amikor 12-en róttuk egyszerre a köröket. Amikor megelőztek, néha próbáltam tartani 50-100 m-en keresztül a tempót. Na persze, mondanom sem kell, mindenki gyorsabb volt nálam.
A futást megelőző nap, szombaton ünnepeltük édesanyám 77. születésnapját, no meg az én névnapomat. Így aztán volt részem olyan ételekben-italokban, melyek nem részei a mindennapoknak (sör, bor, pálinka, tejeskávé süti...).
Itt épp a szülinapi tortát majszolom:
Tavaly valamikor májusban kezdtem áttérni az új életmódomra. Amikor idén január végén ezt a blogot kezdtem (már csak 91 kg voltam), akkor tűztem ki, hogy lefogyok 50 kg-t 12 hónap alatt. Valamikor idén májusban tehát le kell mennem 82 kg alá.
Múlt héten 86 kg voltam, ehhez Győrben felszedtem kb egy kilót. A tapasztalatom az (pl. Karácsony, Szilveszter után), hogy a módszeremmel elég gyorsan le is tudom adni, ami ilyen hirtelen felrakódik.
Ki kell lépni a komfortzónából...
