A harmadik félmaratonra így indultam, hogy sikerül lefutnom 2,5 órán belül a 21 km-et. A pontosan meg nem fogalmazott tervem az volt, hogy az első óra alatt lefutok 9 km-t, a második óra alatt is lefutok 9 km-t. Ez összesen 18 km. A maradék 3km-t pedig valahogy megoldom 30 perc alatt, tudva azt, hogy az utolsó pár száz méter erős emelkedő.
Azt nyomozom most, hogy a tervem miért nem sikerült. Segítségül előveszem a második félmaraton adatait és összehasonlítom a mostanival.
Az első 9 km-rel minden rendben volt. A terv szerint alakult.
Ha csak a 18 km eredményét nézzük, akkor sem látszik, hogy gond lesz a tervvel, hiszen nem volt lényegesen rosszabb, mint a Zúzmara futáson.
Azonban ha jobban megnézzük látszik, hogy egyre lassabb lettem, egy km megtételéhez már 8 perc is kevés volt!
Utána kénytelen voltam sétálni – majd séta és kocogás váltogatta egymást – egész a célig.
Úgy tűnik az elején nagyon erős tempót diktáltam magamnak…
Azzal akartam kis időt nyerni, hogy az étkezések idejére nem állok le (aztán végül a séta közben „ebédeltem”). Mindez látható a lépésszámból:
Most jön a lényeg. Figyeljetek!
A pulzus adatok.
Már az elejétől kezdve lényegesen magasabb fordulton ketyegtem, mint a Zúzmara futáson. A Zúzmarán csak a végén ment fel a pulzusom, mert a célnál „sprinteltem”. Mondták is a futó barátaim, hogy soha többet ne tegyek ilyent, mert rendkívül veszélyes!
Most viszont „sprintelés” nélkül felment a pulzusom 180-ra.
Ennek az oka, hogy míg a Zúzmara sík futás volt, itt a Balaton partján voltak emelkedők is. Én meg próbáltam az emelkedőkön is tartani a tempót…
A 180-as pulzus meg betette a kaput: vége lett lényegében a futásnak.
Több tanulságot is le kell vonnom:
- Ha nem csak az a cél, hogy lefussam a félmaratont, akkor meg kell tervezni pontosan az ütemtervet.
- Magasabb szintű okosóra és fejlettebb (futás) applikáció kell, mely figyelmeztet pl. a megemelkedett pulzusra.
- Gyakorolni kell terepen a fel-le futást.
- Szükségem van erőnléti fejlesztésre.
- Minden nap kell mozogni (az a bizonyos 8.000 lépés).
Vagyis ki kell lépnem újra a komfortzónámból!
Aki követi a blogomat tudja, hogy 12 hónap alatt lefogytam 50 kg-t. A mozgást sétával kezdtem, majd felváltva jött a séta-kocogás, majd a kocogás futássá fejlődött (az a bizonyos 8 km/óra sebesség, a 7,5 perces tempó). Közben nőtt az egyhuzamban meg tett táv is.
Minden alkalommal át kellett lépnem a komfortzónámat. Ezzel a jövőben sem lesz másként.
Most épp ágyban gyógyulok, egy mezei vírus ledöntött a lábamról Ne aggódjatok, nem koronás fajta, hanem (a tünetek alapján) calicivírus. Szerencsére nem minden tünet jelent meg nálam, de ami jött (aláhúztam) ép elég volt:
„A calicivírus-fertőzésekre jellemző a rövid lappangási idő, mindössze 24-36 óra. A betegség tünetei a hányás, a hasmenés, a hasi fájdalom és a hőemelkedés vagy láz. További tünet lehet még a fejfájás és az izomfájdalom.”
„A calicivírus megbetegedés jellemzően - a lappangási időhöz hasonlóan - rövid lefolyású, az érintettek 1-3 nap alatt meggyógyulnak. A szövődmény is ritka, viszont a gyors só- és folyadékvesztés miatt, különösen az idősek és a kisgyermekek, az immunológiailag károsodott egyének (más betegség miatt legyengült immunrendszerrel rendelkező betegek) veszélyeztetettek és kórházi kezelésre szorulhatnak.”
https://www.webbeteg.hu/cikkek/fertozo_betegseg/10754/calicivirus-fertozesek-es-tuneteik
A futásnak és a fogyásnak hála az immunrendszerem kiválóan helyt állt.
Vigyázzatok magatokra és hasznosítsátok a tapasztalataimat!
