December 4.-én sikerült egy órán keresztül futnom.

Győrben egy tó körül rekotán pályán. Ez kissé jobb tempót tesz lehetővé, mint az erdei ösvény.

 Az utolsó km azért lett lassúbb, mert egy futótárssal végig beszélgettük. Tehát egész jól bírtam.

A pulzusra is figyeltem. Teljesen rendben volt.

Az elmúlt pár nap aztán elég pocsék lett. Munka, munka, munka….

Mint látjátok pár kilót már sikerült leadnom, ám az ismertetett futás után elég sok visszajött? Miért???

Sok munka miatt nem akartam még fizikailag is terhelnem a szervezetem. Helyette sütöttem kenyeret, kiflit, pogácsát. Mivel „száraz volt”, kortyolgattam hozzá borocskát, söröcskét.

Ilyen egyszerű ez az egész. Van arra is magyarázat ha fogysz és arra is van ha jönnek vissza a kilók.

Ám most jön a téli szünet-szabadság, lesz bőven időm úgy élni, ahogy igazán szeretnék.

Már több alkalommal írtam, hogy az új, egészséges életemet elsősorban Tóth Gábornak köszönhetem. Most a Facén aktív (vanank videok, riportok, könyvek is). Ismerkedjetek meg írásaival, tanácsaival.

Nekem bejöttek!!!

Sok szakértő úgy tartja, a „többször keveset” elv hasznos az étkezésben, így a napi 4-5-szöri étkezést ajánlják az egészséges emberek számára. Nyilván tiszteletben kell tartani minden véleményt, főként, ha szakmai indoklás is kíséri - a többszöri, gyakoribb étkezést az emésztőrendszer (különösen a gyomor és az epe) terhelhetőségével, az inzulintermelő rendszer (hasnyálmirigy) és az egyszerre bevihető fehérje korlátaival magyarázzák. Ezek így is vannak, a hasnyálmirigy egy határon túl nem képes követni a finomított szénhidrátok, cukrok bevitelét. Ugyanakkor a rostos, alacsony glikémiás indexűeket jól kezeli, tehát elég lenne az egészségesebb táplálékból a háromszori adás is. A gyomor terhelhetőségét a zsírok és a fehérjék befolyásolják, emellett a fehérjebevitellel egy időben a folyadék ivása nagy csapást mérhet a gyomorra, működése lassul, az érzékeny rendszer megzavarodik.

A gyümölcsöket, zöldségféléket, teljes gabonaféléket és hüvelyeseket a gyomor nem „tárolja”, hanem hamar továbbengedi. Ez említett rostos élelmiszerek még igencsak fenntartják a teltségérzést akkor is, amikor már rég nincsenek a gyomorban, hanem a bélben haladnak előre. Az egészséges ételek üres gyomor esetén is teltséget biztosítanak, az egészségtelenek pedig még a gyomorban tartózkodásuk alatt nassolási kényszert váltanak ki. A fehérjebevitel esetében pedig a napi maximum 3-szori étkezés elegendő, kivéve, ha valaki erős fizikai munkát végez, sportol, vagy várandós (3. trimeszterben) és szoptatós anyáról van szó (adható fehérjeturmix is).

A napi 4-5-szöri étkezést tehát a fehérjemítosz, a mértéktelen táplálkozás (egyszeri túl nagy étkezések) és a finomított élelmiszerek miatt vezették be, igazodva a társadalom hibás szokásaihoz. Van azonban ezzel egy jelentős szakmai probléma, ez pedig a különböző időkben elfogyasztott ételek béltraktusban való nem várt találkozása és a közöttük lévő bonyolult, előre nem tervezhető, véletlenszerű kémiai interakciók.

Fontos, hogy a szervezet minden étkezést egy különálló projektként kezel, aminek megvan a maga egyensúlya, enzimösszetétele, inzulin adagja. Ez szigorú biológiai szabály. Az étkezés során a gyomor figyeli az evés befejezésének időpontját, majd megkezdi a szakaszos működését, akár egy mosógép. Az egy időben elfogyasztott ételeket a gyomor bekeveri (homogenizálás), közben „kiszámolja”, megbecsüli az étel teljes mennyiségét (a keringésből történő vízkiválasztás miatt), valamint a fehérje-, a szénhidrát- és a zsírtartalmát - enélkül a májat és az epét, a hasnyálmirigyet és a bélrendszert váratlanul érné az érkező táplálék (a szénhidrátok „felmérése” már a szájüregben elindul a ptialin enzimrendszer révén). Ebben többféle hormon részt vesz, azaz sebesen futnak az információk, szerte a tápcsatornában, egészen a sejtekig, illetve az agy felé (parancsok), és a mintegy 8-9 méter hosszú csővezeték minden része feszülten figyeli, aktívan várja az „érkező oldalt”, ahogyan a reptéren várakozunk szeretteinkre az „Arrivals” kapunál.

A betegségmegelőző táplálkozás kulcsa, hogy az étkezések között 5, de inkább 6 óra elteljen, az egyes táplálékok könnyen emésztődjenek és hasonló sebességgel haladjanak (rostban gazdag), így nem érintkeznek, nem találkoznak egymással, megtartják „önállóságukat”, jól emésztődnek (minőség és rendszeresség). Itt hozzá kell tenni, hogy az előemésztett táplálék gyomorból való távozása után a gyomornak is szükséges pihennie, regenerálódnia 1-2 órát, hiszen igen erős sósavval és fehérjebontó pepszinnel dolgozik, amelyek a falára hatással vannak (evések között "gyors javítás", éjjel teljes átnézés történik). Azonban, ha egy későbbi étkezési projekt beér egy korábbit - ez szinte biztosan megtörténik a napi 5-szöri étkezéskor -, kellemetlen puffadás, oxidatív, gyökös reakciók, a bélműködés zavara és álmosság, dekoncentráltság léphetnek fel napközben. Az ilyen nem várt „biológiai karambolok” helyszínén egyfajta ostromzár, blokád alakul ki (nevezzük helyszínelésnek, immunjárőrök is érkeznek), a bélrendszer megvizsgálja a helyzetet és próbálja orvosolni, ez időt és energiát igényel, a perisztaltika ideiglenesen lassul (a gázok halmozódnak, a gyulladások esélye nagyobb). Az eredmény lehet székrekedés, hasmenés, vagy „egyszerű” diszkomfort, rossz közérzet, a körülmények függvényében.

Hasonló ez a jelenség ahhoz, mint amikor két különböző feladaton dolgozó tervezőcsapatot hirtelen összevonnak és azt kérik, mostantól dolgozzanak együtt, ám sem egymást, sem a másik fél munkájának részleteit nem ismerik, ez káoszt okoz. Nyilván az emésztőrendszer ezt a helyzetet is kezeli, de nem szerencsés a léte, belső problémáknak, a bélflóra-egyensúly felbomlásának a melegágya.

A tápcsatorna az egyes önálló projekteket „olvassa”, jól érti, majd 60-90 perc pihenő után a következőnek áll neki, éjjel pedig pihen (igen lassú perisztaltika, reparálás). A reggeli folyadék- és gyümölcsbevitel, illetve a gyümölcsös gabonareggeli (állati eredetű élelem nélkül) jelentősége itt látható, mivel az előző napi salakot segíti kiüríteni és ő maga is gyorsan robog előre (gyorsabban, mint a zöldséges ételek). A későbbi ebéd így nem éri be a reggelit (ha eltelik 5-6 óra), ám kérdés, hogy a vacsora találkozik-e az ebéddel, ezért fontos a „gyorsító” nyers ételek, zöldségfélék adása, kevesebb „lassító” zsiradék mellett, illetve a bőséges folyadékbevitel egész nap (az ivás nem evés közben, az lassít). Az egészséges bélrendszerben szakaszolt emésztési folyamatok, projektek zajlanak, egymástól térben elhatárolt módon (gáztér-szünetekkel, regenerációs pihenőkkel). Azok a nyálkahártyák, amelyeken éppen nincs biokémiai műhelymunka, azonnal megkezdik a „maradékok” leválasztását, a felület takarítását (mosás) és a vékony, egysoros hámréteg sérüléseinek kijavítását (ezt segítik a pre- és probiotikumok). Arra pedig jobb nem is gondolni, mi történik, ha egy ötletszerűen megevett nassolnivaló (csokoládé, pékáru, cukrászsütemény) elér egy komolyabb főétel-projektet a vékonybélben.

A rendszeres és kellően ritka étkezési ritmus, a rostos étkezés, a több nyers táplálék és a bőséges vízbevitel mellett a sportolás, aktív élet segíti a bélrendszeri szakaszolt működéseket és a gyorsabb felszívódást, haladást. Ülő foglalkozású, lassú anyagcseréjű emberek számára a napi kettő, vagy kettő és fél étkezés is szóba kerülhet, mint megoldás, ez utóbbi igen sovány vacsorát, krémlevest vagy egy shake-et jelent.

Köszönöm, hogy végigolvastál, megtiszteltél a figyelmeddel.

Ui.: a többszöri étkezés a sokat emlegetett inzulintermelő rendszernek sem feltétlenül előnyös, hiszen többszöri tornáztatást jelent, kevesebb pihenőidőkkel.

Bio Gabi 

Hamarosan jelentkezem. Remélem újabb eredményről.